Írta: admin

A sárvári Szent László plébánia hívei a Hit évének elején három alkalomból álló katekézisen vehettek részt, melynek témája sárvári kötődésű, kimagasló hitvalló egyházi személyek életének bemutatása volt. Az előadásokat Orbán István kanonok, esperes-plébános tartotta és szervezte.

Első alkalommal a hívek Magdaléna Gabriella di Canossa életével ismerkedhettek, aki Canossai Szent Magdolna néven vált híressé. Személye úgy kötődik Sárvárhoz, hogy édesanyja ott született, és anyai szépapja a híres III. Nádasdy Ferenc nádasdi és fogarasföldi gróf volt. Szent Magdolna 1774-1845-ig élt Itáliában, és élete, vállalt keresztény magatartása sok tekintetben megegyezik Árpád-házi Szent Erzsébetével. A szent 1808-ban Veronában megalapította a kanossziánus nővérek női szerzetes kongregációját, és feladatuknak tűzte ki a hitoktatást, a tanítást, a nevelést és karitatív szolgálatot. Jelenleg körülbelül 400 rendházban 4000 nővér tartozik közösségébe. Itálián kívül 20 országban, főként a harmadik világban teljesítenek szolgálatot. A Szent László templomban tervezik, hogy létrehoznak egy emlékhelyet, amelynél közbenjárásáért imádkozhatnak majd a sárvári hívek.

A katekézis-sorozat másik két alkalma a vértanúhalált halt sárvári plébános, Abai Imre életéről szólt. Apropót adott a megemlékezésnek, hogy a mártír plébános száz esztendővel ezelőtt született. Az előadásokat Orbán István kanonok valamint Tóth Csaba főiskolai docens tartotta. Az érdeklődők betekintést kaptak hiteles dokumentumokon keresztül Abai, született Langhammer Imre életébe.

Az 1956-os forradalom sárvári béketeremtője Szombathelyen született 1912. december 12-én, szüleinek tizenegyedik gyermekeként. Középiskolai tanulmányainak befejezése után jelentkezett a szombathelyi papi szemináriumba. 1936-ban szentelték fel, első szentmiséjét Vasszécsenyben mutatta be. Először a szombathelyi székesegyházban lett karkáplán, ekkor írta doktori disszertációját Vasvár történetéről. A papi szolgálat mellett különös elkötelezettséget érzett a fiatalok oktatása, nevelése iránt. 1942-ben történelem és latin szakos tanári diplomát szerzett. A szombathelyi szeminárium könyvtárosa volt, majd adminisztrátor Nagysitkén. Egészségét már ebben az időben különböző súlyos betegségek kezdték ki, s ezért állandó szakorvosi kezelésre szorult. A II. világháború idején előbb tábori lelkész volt Ukrajnában, majd a kőszegi Katonai Reáliskolában tanárként működött. Leszerelése után Budapesten tanított a Keleti Károly utcában lévő Rákócziánumban, egészen annak államosításáig. Itt kisegítő szolgálatot is vállalt a rózsadombi lelkészségen. 1950-ben Sárvárra helyezték előbb káplánnak, majd plébános helyettesként szolgált letartóztatásáig. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején megkeresték őt, mind a karhatalom, mind Sárvár város vezetői: állítsa helyre a nyugalmat és a rendet. Később a Nemzeti Bizottság elnökévé választották. A forradalom után hamis vádakkal fogták perbe.

A sárvári hívek a vértanú plébános sárvári tevékenységét jól ismerik, mert minden évben az októberi ünnepségeken megemlékeznek béketeremtő alakjáról, de nem ismerték tudományos, papi, tanári munkáját. Az előadáson a közönség a kivetített dokumentumokban láthatta kézírását, megismerhette szép, választékos leveleit, melyeket püspökeinek, feletteseinek írt, láthatta a prófétai ihletésű, saját életében is beteljesedő, papszentelési emlékképét, melyen a megostorozott Jézus látható. Felhangzott a rózsadombi hívek püspökhöz írt levele is, melyben részletesen leírták értékes, hitéletet megerősítő papi munkájának módszereit, eredményeit.

A szépszámú érdeklődő sárvári számára a katekézisek a hit évében bizonyosságot adtak arról, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, és erre a két sárvári kötődésű egyházi személy élete igazolást is adott.