Írta: rics

Hagyomány szerint minden esztendőben Szűz Mária Szeplőtelen fogantatásának napjához kötődve adventi lelkigyakorlatot tartanak a sárvári Szent László Plébániatemplomban.

Az idei esztendőben december 6-án és 7-én egy verbita atya, Marciszkiewicz Tamás elmélkedéseit hallhatta a hívő közösség.  A szombathelyi Jézus Szíve Plébánia káplánja, csak 2012 augusztusában érkezett Magyarországra. Lengyelországban született, és egy magyar paptársa bíztatására választotta hivatáshelyéül Hazánkat.

Az első lelkigyakorlatos nap délutánján a Szent László Katolikus Általános Iskola tantestületének tagjaival illetve az iskola munkatársaival osztotta meg gondolatait.

Bemutatkozó ismertetőjében beszélt a  verbitákról.  Az Isteni Ige Társaságát 1875-ben alapította Hollandiában Szent Arnold. Misszionárius feladatokat láttak és látnak el napjainkban is. 70 országban mintegy 6000 verbita pap szolgál. Nemzetközi közösségekben élnek, rendtársai között van Kongóból, Indiából, Indonéziából származó atya is.

Felelevenítette, mekkora nehézséget okozott számára a magyar nyelv. Kedves humorával megértette a hallgatósággal, miért más, és miért nem könnyű a magyar nyelv.

A nevelők kérdéseire válaszolva mesélt a magyar és lengyel vallás közötti különbségekről (Mária kultusza erősebb szülőhazájában – Fekete Madonna tisztelete, minden szertartás: keresztelő, temetés szentmisével együtt történik.) Külön kiemelte II. János Pál pápa személyének tiszteletét, mely sok évvel halála után is ugyanolyan mértékű.

A legmeghatóbb benyomásáról is nagy tisztelettel szólt. „Nagyon szép Magyarországon az, hogy a nemzeti jelképeknek, a szentek szobrainak, képeinek ekkora nyilvánossága van.”

Az ökumenikus mozgalommal is itt ismerkedett meg, hiszen Lengyelországban nem látott más vallású templomokat.

A magyar gasztronómiáról tréfásan csak annyit mondott: sok a paprika, hagyma, a csípős étel.

A barátias hangulatú délutánt elmélkedő szentmise követte.

Első szentbeszédében a lelki vakságról beszélt, a szellemi válságból, a hitetlenségből való megtérésről. A Szentírásból az egyiptomi kivonulást felidézve, a fáraó alakját kiemelve szólt azokról a hozzá hasonló emberekről, akik nem ismerik fel Istent, tévelygenek. Csak a hívő ember tud gyönyörködni Isten szavában. Felidézte azt a két vak embert, akik ugyan nem láttak, de mégis eljutottak az Úrhoz. A hitetlenek között is vannak olyanok, akik odamennek Istenhez. Segítsük őket imádsággal, hogy tisztán lássanak!

A lelkigyakorlat második estéjén a pusztából való kivonulás fontosságáról elmélkedett. A mai modern fogyasztó, pazarló társadalomban hatalmas szerepe van annak, hogy az ember-akinek szemében elhalványul az Isten- tudjon elvonulni egy kis időre csendes magányba. Oda, ahol tud figyelni a lényegre, a gyengeségére.

Isten irgalmas minden emberhez. Mindenkinek kínál „gyümölcsöket”. Van, aki elfogadja, és van, aki elutasítja. Aki önzetlen felebaráti szeretettel él, az megszerzi magának ezeket a gyümölcsöket, és elutasítja az anyagias világ „vacakjait”.

Az áldozatkész jócselekedetekre való törekvés, az őszinte bűnbánat, a Jóisten számára termesztett gyümölcseink az adventi előkészületünk legfontosabb elemei legyenek!

Ezt szolgálja a méltó szentgyónás, melynek során lerakjuk a vacakjainkat, és a méltó szentáldozás, melynek során a legszebb gyümölcsöt, magát az Úrjézust kapjuk meg szívünkbe.