Írta: rics

2014. április 10-11-12-én nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak a sárvári Szent László Plébánián, melyet Haller László ikervári plébános vezetett. A háromnapos elmélkedés első délutánján a Szent László Katolikus Általános Iskola nevelőtestületének, munkatársainak tartott bevezető előadást. Beszédében kiemelte, hogy Isten mindenkinek ad küldetést. Neki először a szakács szakma elvégzése, majd katonai szolgálat teljesítése következett. Ám kiskorától készült a papságra, és hite mellett az elkövetkezendő években mindvégig kitartott. Megemlítette, hogy a gyerekeknél is lehet olyan, hogy más irányt vesz az életének vonulata. De, akármilyen élethelyzetben van is az ember, a templomot nem szabad elhagyni! Az Ő hivatástudata, egy ateista környezetben érett meg. Brenner József volt a plébánosa, aki nem értette meg, miért marad bent katonai szolgálatra. Ezzel hozzásegítette Őt, hogy felvállalja a papi hivatást, és abban a környezetben érlelődött meg benne a gondolat, és a templomot sosem hagyta el. Mert aki elhagyja a templomot, mindent elhagy. Aki nem imádkozik, az még könnyebben elkerüli a templomot. A lelkigyakorlati elmélkedését 3 fogalom köré építette fel: az imádság, a jótékonykodás, anyagi javakkal való segítés, az irgalmasság valamint a kiengesztelődés, megbocsátás gondolat köré. Az imádság a mennyország kulcsa, az Istennel való kapcsolatot az imádkozás tartja meg. Az emberi kapcsolatot a találkozás és a beszélgetés tartja fenn. Az imádság, a beszélgetés, a találkozás Istennel életünk fő része legyen. Az imádkozás kiül az arcokra. Az otthoni imádság igényli a közösségi imát is. Egy akol, egy pásztor legyen hitünkben. Hitünket csak közösségben lehet megélni. Közösségben teremtett meg Isten minket. Mindig közösségben vagyunk. Életünk minden területét közösségben kell megélnünk. Az Istennel való kapcsolat megszakad, ha elmarad az imádság, valamint ha a szentségek elmaradnak. A szentgyónás és szentáldozás fontos az Istennel való kapcsolat megtartásában. Ha szeretem a Jóistent, akkor minél többet akarok vele lenni, úgy, mint az életben a barátainkkal is. Beszélt arról is, hogy az egész életünk hasznosságelvű lett. Mi hasznom lesz belőle? Vallásos életünket is így tekintjük. Mi hasznom lesz a templomba járásból, a szentgyónásból? Együtt lakjak az Istennel, egy háztartásban, ehhez kell a lelkiismeretvizsgálat. A szülők és a pedagógusok partnerei –e egymásnak? Következetesnek kell lenni. A szigorúság és az igazságosság együtt járnak. Nem szabad olyan életszituációba kerülni, hogy az imádságot és templomot elhagyjuk. Akit szeretek, azzal keresem a találkozási lehetőséget. Mindig keveset kell megfogadni, és azt megtartani.

Az első estén az emberek közti elmagányosodás volt a téma. Fizikálisan egymás mellett élünk, de nem egymással. Eltávolodtunk Istentől, mert eltávolodunk az emberektől is és fordítva. Kiemelte a közös asztal összetartó szerepét. Mennyire fontos, hogy a család együtt étkezzen. Ez az asztal a templomban az oltárasztal. Közösséget teremt. Beszélt a generációk közti meg nem értettségről. Istent nem tudom szeretni, ha nem szeretem embertársaimat. Nagy baj, ha különbséget teszünk embertársaink között. Istennek nem a szomszédságában kell élni, hanem a házában. A ma embere a másik embert haszonszerzőként tekinti. Mi a hasznom belőle?

A 2. estén a jótékonykodás volt az elmélkedés vezérfonala. Isten tervében nincs meg a felhalmozás. A mai ember mindenben a felhalmozást, a fölösleget teremti meg maga körül. Pedig, ami nekem fölösleges, az másnak fontos lehet. Ferenc pápa is hangsúlyozza evangéliumi levelében, nem szabad, hogy az anyagi dolog legyen a fontos. A szegénységet nem lehet felszámolni, de enyhíteni kell. Aki igazán rászorul, az nem fog kopogtatni. Ahhoz nekünk kell oda menni. Kozma atya gondolataival: „Tegyünk annyi jót, hogy már ne maradjon időnk a rossz elvégzésére.”Ekkor zárásként Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed című versét olvasta fel.

A 3. estén a legnehezebb emberi cselekedetről a megbocsátásról beszélt. Milyen nehéz megtenni első lépést, különösen akkor, ha egyedül kell ezt véghezvinni. Hosszú, göröngyös út vezet el a teljes megbocsátásig.  Lelkigyakorlati elmélkedését Túrmezei Erzsébet: A harmadik című versével zárta.