Adventi lelkigyakorlat a sárvári Szent László Plébániatemplomban

2015. december 8, kedd 23:08

Írta: rics

2015. december 7-én és 8-án adventi lelkigyakorlatot tartottak a sárvári Szent László Plébániatemplomban. Orbán István Kanonok Úr volt tanítványát, P. Bejczi Tibor O. P. domonkos szerzetest hívta el a lelkigyakorlat vezetésére. Az atya Lengyelországban tanult, ott is szentelték fel. Papi és szerzetesi munkája mellett a Bécsi Egyetemen Teológiai Tanszékén tanít és dolgozik.
A Szeplőtelen Fogantatás főünnepe előestéjén a lelki atya találkozott a Szent László Katolikus Általános Iskola pedagógusaival és munkatársaival, és számukra tartott rövid elmélkedést. A domonkosok szerzetesi életét a pedagógusok munkájához, életéhez, hivatásához hasonlította. A feladat közös: a hitre, az életre kell nevelni! Rövid ismertetést tartott a domonkos rend történelméről. Elmondta, hogy 800 éve működik a rend, hiszen 1215-ben alapították. Magyarországon 3 helyen található rendi közösség 16 szerzetes pappal.
Beszédében megismertette a hallgatóságot a rend 3 jelszavával:
Laudare: Istent dicsérni, hiszen az örök életben Isten elé akarunk állni. Ezt önzetlen magatartással tudjuk elérni, ahol nem mi vagyunk a legfontosabbak.
Benedicere: áldást mondani, jót mondani, jót tanítani.
Praedicare: igehirdetés, melyet nemcsak szóval, hanem egész életünkkel tegyük!
Szólt a ruházatuk jelentéséről is. Szent Domonkos az alapító felvette a szegények egyszerű ruhájának a színét, a fehéret. Ehhez a papi fekete reverenda a kiegészítés. A kettős szín, az igen és a nem. A Ti szavatok legyen igen- nem! Istennel vagy nélküle! Nincs langyos kereszténység. Elfogadom vagy tagadom Isten létét. Aquinói Szent Tamás alakját említve, elmondta, hogy a rend a legtökéletesebb, hiszen bennük megvan a szerzetesség és a papság, az apostolkodás is.
A legfontosabb „fegyverként” szólt a rózsafüzérről, mely mindig ott lóg az oldalukon. Kifejtette, hogy ez ránevel mindenkit az imádságra. A szívet a rózsafüzérrel, a z agyat a tomizmussal lehet növelni A szent élet gyümölcsöt hoz. Így tudunk Istennek tetsző áldott élete élni, és munkát végezni.
Szent Domonkosról is tanított a pedagógusoknak. Domonkos közel került a néphez, így beszélt hozzájuk. Meg akarta érteni, mi miért történik. Világos legyen számunkra is, mi fontos a másik ember számára! Tanítványait szétküldte tanítani, és nem összegyűjtötte. El kell kezdeni tanulni, megérteni, hogy csak a fontosat emeljük ki, a fölösleget hagyjuk el! A szív mellett az értelmet is ápolni kell! Ezekkel a tanácsokkal látta el a pedagógusokat a lelki gyakorlat első elmélkedésén.
Az előesti szentmisén prédikációjában az Irgalmasság Szent Évéről beszélt, melyet Ferenc pápa december 8-án nyit meg Rómában. Ebben az évben a Szűzanya oltalma alá ajánl minket. Beszélt Keresztelő Szent Jánosról, aki közel áll a domonkosokhoz, hiszen közelebb viszi az embereket a Jóistenhez. Ők a fehér apostolok, akik jelképezik a hit igazságait. Egyengetni Isten útját, és eltávolítani mindent, ami zavarja ezt.
Legyenek távlataink, mert e nélkül nem élhetünk!
Isten az egyenes embert szereti, biztonságot ad számára. A templomban, az Eucharisztia mellett a legjobb helyen vagyunk. Nem vagyunk egyedül, hiszen a Jóisten mellett a Szűzanya is mindig velünk van. Ő az az édesanya, aki a legjobban szent, és a legnagyobb szeretettel szeret. Nem rontotta meg a bűn. Isten tervét kell felismernünk az irgalmasság évében. Az első terv a vonzódás. Ha valami szép, jó, ahhoz vonzódunk. Így forduljunk Isten felé is! A 2. terv a csend. Isten a csendben szól hozzánk a legjobban, a legkönnyebben. A legfontosabb terve a Szűzanyában mutatkozott meg a legbiztosabban. Benne ragyog fel Isten terve, ha látni akarjuk, hogy Isten milyen egyházat szeretne, akkor a Szűzre kell tekinteni. Nincs ránc, nincs szeplő. De Isten szemében a ráncok is szépek. Azok érett szépségről egy odaadó életről szólnak. Calcuttai Teréz anya alakját hozta fel példaként. „Jézusért tesszük.”- mondta az anya.
Az Irgalmasság éve összekapcsolódik Szent Márton évével. A Szent egy megkísértéséről is szólt, amikor Márton ellenállt az ördög kísértésének, aki Krisztus képében akart megjelenni előtte. Mi is álljunk ellent a kísértéseknek, az ördögnek, és higgyük, hogy a Szűzanya segítségével a gyónás, a szentmise áldozaton való részvétellel, a rózsafüzér imádkozásával Krisztusnak tetsző életet élhetünk.
II. János Pál Szűz Máriáról szóló imaszavaival zárta első napi elmélkedését a lelki atya.
December 8-án a Hajnali misét az atya celebrálta. Szentbeszédében kiemelte a Szűzanya édesanyai hivatását. Így állhat példaként előttünk, a mi hivatástudatunkban is.
A képzőművészetből hozott példája egy Máriát ábrázoló festmény volt. Mária fehér ruhában halad elöl, mögötte emberek haladnak. Egy szűk ösvényen, köves, szakadékos helyen. Az út tövisekkel van benőve, vérzik az emberek talpa. De mégis bátran mennek, mert a Szűz vezeti Őket. A mi életünk is ilyen. Nehézségekkel, keresztekkel teli. De merjünk bátran menni, hiszen a Szűzanya mindig velünk van. Követni lehetetlen, hiszen ő kegyelemmel teljes. De példakép, és a példaképet követni kell.
Hogyan lehet ezt? Krisztus kell hordozni a szívünkben, és Krisztust átadni másoknak. Ez a legfontosabb apostoli feladata Mindenkinek. Mária Isten hajléka lett azzal, hogy az angyal kérésére igent mondott. Mi emberek a keresztségünk által Isten hajlékai lettünk a hitben, a reményben és a szeretetben. Amíg küzdünk, amíg a Szűzanyára tudunk tekinteni, addig nyerésre állunk a Sátán ellen.
Mária a Kisjézust ápolta, gondozta, és amikor már Jézus elhagyta a názáreti otthont, akkor Mária követte Jézus életét. Bármit tette Jézusért tette. Mi is a mindennapi feladatainkat Jézusra gondolva tegyük! Így teljesíthetjük hivatásunkat. Mária Jézust adta az emberiségnek. Nem Önmagának megtartva élt, hisz tudta Jézusnak küldetése van. Átadta egészen, a kereszt alá is. Nekünk is tovább kell adnunk Jézust! Ez az igazi evangelizáció, egy igazi domonkosi misszió! Kövessük így a Szűzanyát, hogy mi is hajlékot készítsünk Krisztusnak! Ez Mária és Jézus kívánsága.
A Szeplőtelen fogantatás főünnepének délelőttjén 10 órakor a Katolikus iskola diákjainak, nevelőinek prédikált a szerzetes atya. Elmondta, hogy milyen jó belépni ma a templomba, hiszen olyan helyen vagyunk, ahova jó betérni, hiszen szeretünk oda menni, ahol várnak Minket. Az egyház ma megnyitja kapuját előttünk. A Jóisten nemcsak egyszerűen vár minket, hanem a z ajtóba állítja Szűz Máriát. A Szentatya is ezekben percekben nyitotta meg Rómában az Irgalmasság kapuját. Itt mindig valaki Velünk van. Nem vagyunk egyedül. Jézus úgy segítette Máriát, hogy nekünk mindig a legjobb legyen!
Egy igazán látványos képet idézett e lénk. Egy tengerpart homokjában két lábnyom volt. Egyik Jézusé, a másik egy emberé. Visszanézve az úton, életünkben, egy darabon csak egy lábnyom volt a homokban. Akkor, az életünk legnehezebb perceiben, óráiban Jézus karjaiba emelt Minket, és úgy vitt Bennünket. Életünk olyan legyen, mint egy középkori kolostor, amely ráépül a templomra. Ha szeretnénk jobbak lenni, építsük életünket Isten házára! Az Irgalmasság évében építsük fel mi is a rendi életünket, melyben helye van a csendnek, az imának. A hazatérő ifjút szülei fehér szalaggal feldíszített almafával fogadták. Legyen a mi szívünk is ilyen fehér szalagokkal feldíszített, ahol helye van a megbocsátásnak, a szeretetnek, az irgalomnak!
Legyünk mi is az irgalmasság iskolája! Forduljunk Jézus Krisztushoz a Jó pásztorhoz, az irgalmas szamaritánushoz, hogy nyitottak legyünk az irgalmasságra!
A szentmisét és a 2 napos lelkigyakorlatot P. Bejczi Tibor O. P. domonkos szerzetes atya II. János Pál imájával és papi áldásával zárta a sárvári Szent László Plébániatemplomban.