Írta: Csaba Lantos

Vízkereszt ünnepe Sárváron

2017. január 6-án, Vízkereszt napján szentmisével ünnepelt a sárvári Szent László Katolikus Általános Iskola diákközössége, nevelőtestülete.

A hagyományok szerint Orbán István kanonok erre a napra mindig misszionárius papot hív meg vendégül. Két évvel ezelőtt egy arab, fekete atya, tavaly egy sárga bőrű, idén pedig egy fehér bőrű atya szolgált. Ezzel is jelképezve a három király emberiséget képviselő mivoltát.

Az idei ünnepnapon Tóth Zoltán, verbita atya,  aki 2013-tól tartományi archívumigazgató, a   kőszegi Szent Imre Missziósház lelkésze celebrálta a szentmisét.

Szentbeszéde közben a diákok, nevelők, hívek által zsúfolásig megtöltött padsorok közé menve, velük beszélgetve, őket kérdezgetve a következőket mondta:

„A mai ünnep neve Epifánia, Jézus megjelenése. Jézus ezen a napon megjelenik a világ szánmára. A három király, bölcs látogatta meg ezen a napon a gyermeket, s útjukat a csillag vezette. Miért mentek el a kisdedhez? Mert ők is választ akartak kapni arra kérdésre, hogy miért is vagyunk ezen a világon. Ők is keresték a választ. A három bölcs bőrszínével a világ minden földrészét képviselte.

A misszionáriusok is keresik a választ erre a kérdésre, és sok ember a mai napig nem tudja a választ. A királyok is keresték életük értelmét. Királyt kerestek, és egy szegényes házban egy szegényes gyermekkel találkoztak. De Ő Izrael királya.

A világon sok ember tudja, hogy a világot Isten teremtette, de azt hiszik, hogy ő mozdulatlan, nem törődik a világgal. Ezt az istenérzést érzik minden földrészen. De a misszionáriusok jönnek, és tanítják, hogy Jézus nem mozdulatlan, hanem Ő köztünk akar élni.

Ezen a napon Isten megjelenik a világnak Jézus Krisztus, a második isteni személy alakjában.

Tegyük fel a kérdést Magunknak! Általam, mint keresztény ember által meg tud jelenni Krisztus? Mit jelent számomra Isten szeretete? Le tudok- e előtte borulni. A három bölcs leborult a kisded előtt.

Mit vittek neki ajándékul? Aranyat, mely a gazdagság jelképe, tömjént, mely Istennek jár, és mirhát, a mely előrevetíti Jézus kereszthalálát.

A jászolban fekvő gyermek értünk élő, szegényes Isten, nem kivételezett emberek istene, hanem Mindenkié.

Isten mindenkit felkarol, megmutatja, hogy értünk él. Hogyan tudjuk Istent megismerni? Csak személyesen, imádsággal, szentgyónással, szentáldozással, szentmiséken, jócselekedeteinkben.”

Ezután az atya egy saját történetet mesélt, melynek során egy fiát sirató özvegyasszonnyal való találkozását mondta el. Ő ekkor ismerte fel, hogy Isten mindig mellette van.

„A beszélgetés során Isten megadta Számomra választ. Itt állok melletted szegényesnek tűnő Isten. De a szegénységben Ő a leggazdagabb. Ti is induljatok el ezen az úton! Félelmetes, hosszú, göröngyös ez az út, de mindig megtapasztaljátok, hogy Isten veletek van. Ha tudunk igazán szeretni, tudunk jól cselekedni, beszédesek lesznek tetteink.

Vannak emberek, akik nem ismerik Jézus Krisztus szeretetét. Nektek kell megismertetni ezt, rajtatok múlik, hogy a másik ember boldog lesz-e. Csak akkor tudjátok ezt megtenni, ha elindultok ezen az úton. Minden ember misszionárius, és ha ezt komolyan veszitek, nemcsak adhatjátok Krisztust, de kaphattok is.

Köszönjétek meg Isten szeretetét, és induljatok el ezen az úton a három bölccsel, hogy találkozhassatok Istennel!”

Befejezésként imában kérte a krisztusi segítséget: „Uram, add, hogy megérezzem, hogy szeretsz engem, és vezess ezen az úton!”