Írta: Csaba Lantos

 Nagyböjti lelkigyakorlat a sárvári Szent László Plébániatemplomban

Dr. Csernai Balázs, csornai lelki atya, aki veszprémi származású, és Münchenben tanult volt a 2017-es esztendőben a Szent László Plébániatemplom nagyböjti lelkigyakorlatának vezetője.

Csütörtökön a kora esti órákban a Szent László Katolikus iskola nevelőivel, munkatársaival találkozott, és beszélgetett. Elmélkedését

Ferenc pápa nagyböjti üzenetére építette: Isten szava, miként a másik ember, ajándék.

A nagyböjt egy ajándék, Isten ajándéka. Szeretne megajándékozni bennünket. Életünkben sok az ajándék, több mint, amit mi tettünk le az asztalra. (az hogy élhetünk, tavasz van stb.)  Ez mind Isten ajándéka. Az is ajándék, hogy gyerekeket bízott ránk, hogy elfogadható életkörülmények között élünk.

Isten szava, a Szentírás. Azt tapasztaljuk, ha kinyitjuk, nem értjük, nagyon oda kell figyelni rá. Olyan mintha egy gyermek beszélni tanulna. Hallgatjuk gyerekként, mit mondanak a szüleink, hogy szólnak hozzánk, utánozzuk azt, amit mondanak.  Isten szava is ilyen, nem biztos, hogy értjük, de párbeszédben kell lenni egymással, és így könnyebben fogjuk érteni. Ez is ajándék, hogy rábízhatjuk terheinket, azt, ami nyomaszt bennünket.

Szakmai munkánk során, tantárgyaink fontosságában is felfedezhetjük Istent.

A másik emberre tekintsünk ajándékként! Vannak nehezebben elfogadható ajándékok, de jó, hogy meg tudjuk köszönni azokat is, akiket szeretünk, akik nélkül életünk nehezebb lenne. Szalézi Szent Ferenc szavai szerint vannak nehéz emberek, akiket drága pénzért kellene megvásárolni. Ők nagyon fontosak, hiszen szembesítenek bennünket a gyengeségeinkkel, határainkkal. Általuk megtapasztaljuk tehetetlenségeinket, ők mutatják meg azt, hol vannak azok a területek, ahol tudunk növekedni. A növekedés természetes folyamat. Az Úrjézus ott akar minket megajándékozni, megerősíteni, ahol a legjobban rászorulunk. Fontos a magunk elfogadása, magunkért való hálaadás.

A nagyböjt olyan időszak lehet, amikor ez az ajándékok felerősödnek, s a húsvéti szent időben és utána is kísérjenek el bennünket!

A csütörtök esti szentmisén az atya arról beszélt, hogy nagyon sokszor nem keressük Isten gondolatait, tanítását. Önzők vagyunk. Magunkat akarjuk, és versenyzünk, ki jobb keresztény. Magunkat jobbnak látjuk másoknál, és elfelejtjük Jézust. Jézus elhalmoz minket ajándékokkal, és mi kiválogatjuk ezeket, ahelyett, hogy észrevennénk, és hálát adnánk.

Figyeljünk Isten szavára, és tartsunk csendet is! Ha el tudunk csendesedni, megbékélünk Önmagunkkal is. De isten ilyenkor is jelen van életünkben, figyel, és szeretete hordoz minket. Hogy tudjuk Isten jóságát megtapasztalni? Bízzunk Jézusban! A keresztre tekintve meg kell döbbennünk a hálától. Nagyböjtben jó megállni, és észrevenni, hogy az Úrjézus sokkal több ajándékot akar nekünk adni. Vegyük észre ezt a szentáldozásban is! Érezzük, hogy szükségünk van Jézus ölelésére, szeretetére. Nyissuk meg előtte a szívünket!

Péntek este a vendégatya arról elmélkedett, hogy Isten az akadályokat is fel akarja tárni, azokat a lehetőségeket akarja megmutatni, ahol, és ahogy kapcsolatba kerülhetünk vele. Jézust sohasem tudjuk egészen megismerni, csakúgy, ahogy a másik embert sem. Illetve általában a negatívumot vesszük észre először. Tekintsünk minden emberre úgy, hogy Isten képmását lássuk meg benne. Ne ítélkezzünk mások felett. Kísérletező világban élünk, és Istennel is kísérletezünk. Életünk rossz pillanataiban feltesszük a kérdést, miért ette ezt velünk Krisztus? Ekkor ítélkezünk Isten felett. Ha tudunk a másikra figyelni, akkor tudunk gazdagodni. Isten igazi hatalmát mutatja meg a kereszthalálával. Gyengének tűnik, de erős. Isten legyőzve győz. A gonoszságot győzi le. De ha mi ítélkezünk, ismét keresztre feszítjük Jézust. Imádságainkkal azonban felismerhetjük hatalmát, és szeretetbeli találkozásunk lesz vele.

A szombati szentmisén Lázár feltámasztásának evangéliuma hangzott el. Az Úr Jézus új életet akar nekünk ajándékozni. Úgy érezzük néha, hogy Jézus nem segít. Így érezhette magát Márta és Mária is, Lázár testvérei. Hívták Jézust, hogy gyógyítsa meg testvérüket, mert nagyon beteg. Mi is rádöbbenünk néha arra, hogy a nehézségeinket nem tudjuk egyedül megoldani, Jézust hívjuk mi is segítségül. Jézus 2 napig nem indult el, úgy tűnhetett, hogy megvárakoztatja őket. Jézus többet akar adni, mint amit mi kérünk. Meghalt Lázár. Márta és Mária úgy érezte, hogy cserbenhagyta őket Jézus. Ők is, ahogy mi is megtapasztaljuk a veszteségeket. Minden szentmise arra figyelmeztet, hogy szembenézünk azzal, hogy mennyi mindent hagytunk veszendőbe. 4 nap múlva megérkezett Jézus. Válaszolt Mártának: Megérkezett hozzátok az élet forrása. A misében is ezt tapasztaljuk. “Testvéred fel fog támadni.” Jézus mindig szívünk legmélyebb sebeire válaszol. Jézus a sírhoz megy, és azt kéri, hogy mozdítsák el a követ. Közelebb akar lépni a halálhoz. Mi is sok mindent fojtunk magunkba. Ezek is ott vannak bennünk, mint Lázár a sírban. Jézus még egyszer akar Lázárral találkozni. -A hitvallás után a felajánláskor ajándékba adjuk Istennek a kenyeret, bort, imádságot, szívünk mélyén, ami van. Örömünket, bánatunkat…. Jó, ha oda tudjuk adni egész önmagunkat. Már bomlik Lázár teste. Amikhez annyira ragaszkodunk, azokat kívánja tőlünk Jézus. (Itt említette Jeromost) Jeromosnak is azt mondta Jézus: Add nekem a bűneidet! Jeromos ezen kívül mindent nekiadott: idejét, életét… múltját, jelenét, jövőjét. Jézus még a bűneit kívánta tőle. Jó, ha mi is oda tudjuk adni a bűneinket. Mit ajándékoz Jézus nekünk, mikor mindenünket odaadjuk?- Lázár, gyere ki! Azonnal kijön. Nem lát semmit. Meghallja Jézus életadó szavát. Minket is át tud változtatni. Ostya alakjában “Ez az én testem, ez az én vérem.” Jézus minket is az Ő tanúivá akar tenni. Minket is kihív a sírból.